A migráció megállítható

A tömeges migráció korában élünk. Az ENSZ becslései szerint 300 millió ember él szülőföldjén kívül, és az arány évről évre növekszik. Sokan azt mondják, a bevándorlás megállíthatatlan folyamat, nem védekezhetünk ellene, elszenvedhetjük, vagy legfeljebb menedzselhetjük.

Nemet mondunk a határok nélküli globális rendszerre

Az elmúlt évek példái az Egyesült Államoktó kezdve Olaszországon át Magyarországig mégis azt mutatták, hogy igenis jelentősen lehet csökkenteni az illegális bevándorlás mértékét: ahhoz csak kellő erő, elhatározás és akarat kell. Akarat, amely a határok nélküli globális rendszerrel szemben továbbra is előnyben részesíti a nemzeti szuverenitást. Akarat, amely elsősorban saját állampolgárai jólétét és biztonságát szolgálja, és csak ezt követően fordul a nemzeti közösségen kívüli rászorulók felé.

A segítséget akarjuk odavinni, nem a problémát ide hozni

Keresztény és nemzeti konzervatív értékek alapján álló értelmiségiként hisszük, hogy felelősségünk van a nélkülözőkkel, üldözöttekkel szemben. Ugyanakkor azt is valljuk, hogy a segítséget kell odavinni, nem a problémát ide hozni. A segítségből pedig csakis saját teherbírásunk függvényében vehetjük ki a részünket.

Kulturális hagyományainkat örökíteni és öregbíteni akarjuk, nem pedig felszámolni

Nem áll szándékunkban 1100 éves kulturális hagyományunk egyetlen értékét sem feláldozni mások politikai haszonszerzésének oltárán és egy új, ködös, határok nélküli világról álmodozni. A mi feladatunk, hogy egy olyan országot hagyjunk az elkövetkező generációkra, amellyel tovább adjuk ezeréves kulturális hagyományainkat, nem pedig felszámoljuk azt.

Rövidlátó paktumok helyett a valós stratégiai megoldást akarunk

Azt is világosan látjuk, hogy a jelenlegi uniós menekültügyi rendszer és az új Paktum – azon kívül, hogy nem stratégiai, hanem csak taktikai beavatkozás – nem a legelesettebbek és leginkább rászorulók megsegítését célozza. Nekik nincsen több ezer eurójuk, hogy az embercsempészek segítségével elérjék Európát. Nem, ők ott maradnak nincstelenül és védelem nélkül a konfliktuszónákban és a menekülttáborokban. És miközben sok európai ország a problémát importálja saját területére, milliárdokat költve el kétes sikerű integrációs programokra, vajmi kevés figyelem és forrás jut arra, hogy a gyökerénél kezeljék a problémákat, és helybe vigyük a megoldást.

A kezdet

Az ’Arab tavasz’ (2011—2012), a rákövetkező szíriai polgárháború (2012—2013) és az Iszlám Állam abból kinövő robbanásszerű térhódítása (2014) olyan folyamatokat indított el, amelynek következményei egy Európa déli határain megjelenő, korábban példa nélküli emberáradat formájában öltöttek testet. A balkáni országokon és Magyarországon több százezer ember menetelt át, akik végül Nyugat-Európában ’értek partot’, némelyikük a 2015. november 13.-i párizsi iszlamista tömegmészárlásban való részvételig meg sem állt.

A magyar hatóságoknak 2015. szeptember 1.-én sikerült a déli határt fizikai határzárral (drótakadály) lezárni és elkezdődött a beérkezők regisztrációja. Az akkor regisztrált 173.947 emberből 73.125-en érkeztek az Iszlám Állam hódításai által sújtott Szíriából és Iraqból, tehát ők lehettek a nemzetközi jog alapján a par excellence menekültek. Ők képviselték a regisztráltak 42 %-át. A többség, a maradék 58 % pontosan 100 országból érkezett, köztük 180-an Kubából, ketten a Salamon-szigetekről stb. A magyar hatóságok és a kormány számára tehát az első pillanattól világos volt, hogy ez nem egy színtiszta menekültválság. A magyar kormány álláspontja tehát nem a vádakban számtalanszor megfogalmazott idegengyűlöletre, hanem a tényekre, adatokra és statisztikákra épült, amikor a szinte teljes nyugati kórussal szemben azt vallotta, hogy itt nem egy színtiszta menekültválságról, hanem egy sokkal összetettebb migrációs válságról van szó. Azóta – bár ezt hivatalosan nem fogják elismerni – az eredeti magyar álláspont igazolást nyert, és most már a mi, 2015 után hosszú évekig kárhoztatott megközelítésünk vált uralkodóvá.

Stratégia vagy taktikai megoldás

Azonban nem csak a drámai jelenség jogi megítélésében (migráns vagy menekült), hanem a megoldás módjában is éles különbségek mutatkoztak a magyar és a mainstream nyugat-európai álláspontok között.

A magyar álláspont már a kezdetektől fogva világos volt. Eszerint az Európát elérő tömeges illegális/irreguláris migrációs hullám nem maga a ’betegség’, hanem annak csak az egyik ’tünete’ volt. Az, hogy az Európai Unió még a tünetek kezelésében sem ért el sikereket, az elszomorító.

A mi álláspontunk szerint azonnal el kellett volna kezdeni a jelenség (’betegség’) kiváltó okainak azonosítását és a megoldás, a kiváltó okok megszüntetéséhez, vagy az általuk okozott nyomás csökkentéséhez (’gyógyítás’) vezető út kijelölését. Már akkor is azt vallottuk, hogy a problémát nem szabad Európába importálni, hanem helyben, a kibocsátó területen kell kezelni. Ez egy stratégiai megközelítés.

Nyugat-Európa legtöbb országában azonban elsősorban nem a kiváltó okok megszüntetésére, a migrációs hullámok megállítására vagy utánpótlásuk csökkentésére, hanem a beérkezett migránsok/menekültek integrációjára, és az általuk okozott biztonságpolitikai fenyegetettség (iszlám/dzsihadi terrorizmus) illetve a kulturális különbségekre visszavezethető bűnözés (szemérem elleni bűncselekmények) okozta váratlanul drámai helyzet kezelésére koncentráltak. Sajnos ezek az erőfeszítések viszonylag kevés sikerrel jártak így a nyugat-európai országokban a sajtó által táplált kezdeti lelkesedés (mindenki menekült) mára egy migrációkritikus közhangulatba fordult át, amely azonban a felső kormányzati szintekig illetve a brüsszeli döntéshozók szintjéig még alig-alig ért el. Ez egy taktikai megközelítés. Ez a taktikai megközelítés azt is eredményezte, hogy a migrációs válsághoz kötődő taktikai döntéshozatal és brüsszeli jogszabályalkotás politikai fegyverként szolgál azon országok szankcionálására, akik (sok más mellett) az uniós migrációs politikával sem értenek egyet (Magyarország). Ez a taktikai haszonszerzés egyik formája, és nagyon távol áll a migráció kiváltó okainak stratégiai megszüntetésétől. Annak ellenére ezen a taktikai szinten maradt az egyelőre még mindig uralkodó nyugati politikai gondolkodás, hogy a bevándorló hátterű közösségek demográfiai trendjei azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy évtizedek múlva olyan lélekszámot/arányokat érnek el a lakosság között, hogy megkísérlik majd a maguk képére alakítani az európai világot. Ezek a bevándorló, jellemzően muszlim kulturális hátterű közösségek már lélekszámban is elég erősek ahhoz, hogy az általuk lakott és etnikai többségükkel rendelkező kerületekben saját maguk képére, a nyugatitól eltérő képre (’no go zóna’) alakítsák a világukat, ahol a saját, a nyugati sztenderdektől és gyakran a törvényektől is eltérő szabályok szerint éljenek (saría), ezzel megkérdőjelezve az állam fennhatóságát.

Ha ezek a folyamatok, a statisztikák által alátámasztott konszenzusos szakmai előrejelzések szerint is így folytatódnak, akkor évtizedek múlva Európában a nyugati civilizáció az általunk ismert és felépített formában megfog szűnni és átadja helyét egy másik világnak, amelynek a szabályai már nem a mi hagyományos erkölcsi értékrendünk szerint fognak iratni.

Migrációellenes Digitális Polgári Kör

A Migráció ellenes Digitális Polgári Kör alapítói egy olyan szellemi és szakmai közösséget képviselnek, amelyben mindenkinek megvan a felelőssége és döntési köre az illegális migráció okozta problémák kezelésében. Ez a közösség a rendvédelmi szervek munkájától kezdve (Rétvári Bence, Bakondi György) az Európai Parlamentben és Brüsszelben zajló vitákkal és jogalkotási programokkal (Dömötör Csaba) folytatva, a tereptapasztalatból merítkező szakmai kutatómunkán keresztül (Dezső Tamás, Marsai Viktor) egészen a problémákra valós megoldásokat kínáló magyar, nemzeti segélyprogramokig (Azbej Tristan, Hungary Helps) bezárólag lefedi a migrációs problémakör minden aspektusát, így a témáról kialakuló spontán diskurzus eredményeként átfogó képet festhetünk annak minden részletéről. Csatlakozott még az alapítók közösségéhez néhány olyan barátunk, akik szakmai hozzáértésükön túl járatosak a modern média világában és segítenek gondolatainkat közelebb vinni a téma iránt érdeklődők minél szélesebb köréhez (Rácz Zsófia, Pócza István és Kóczán András Imre). Mivel az egészmigrációs problémakör a jövő generációinak életét fogja alapvetően befolyásolni, csatlakozásával megtisztelt minket két ifjúsági szervezet, a Fiatalok Batthyány Körének elnöke (Batthyány Boldizsár) és a Budapesti Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség titkára (Rövid Olivér) is.

Mi így együtt arra fogunk törekedni, hogy a Migrációellenes Digitális Polgári Kör a fenti gondolatok mentén, adatokon, statisztikákon keresztül, tárgyilagosan mutassa be a migráció komplex jelenségét, a kihívásokat és lehetséges megoldásokat, és rávilágítson arra, hogy a tömeges bevándorláson kívül is számos használható és bevált módszer van a nemzeti közösség demográfiai és gazdasági gyarapítására.

És végül a jövő nemzedékről

Az én generációmnak az a dolga, hogy egy olyan világot, egy olyan országot hagyjon örökül utódaira, és az elkövetkező generációkra, ahol nekik még van döntési lehetőségük. Azért harcolunk (elég keményen), hogy legyen még esélyük eldönteni, hogy milyen országban akarnak élni. Ne juttassuk őket olyan kényszerpályára, ahol csak sodródnak az árral. Ahogy az Ószövetség fogalmaz:

„Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.” (Jeremiás 31:29)

Ezen a területen nem ismerünk tréfát, nem ismerünk kifogást. Az egész konzervatív magyar családtámogatási és ifjúságtámogatási rendszer arról szól, hogy megadjuk utódainknak azt a lehetőséget, hogy majd felelősségteljes döntéseket tudjanak hozni. A modern Nyugaton nem is nagyon értik, hogy miért van szükség ilyen család- és ifjúságtámogatási rendszerre. Az ellenőrizetlen tömeges migráció okozta rövidtávú problémák Nyugat-Európában azonnal, közvetlenül, Magyarországon konzervatív politikánk miatt pedig csak közvetetten érzékelhetők. Az ellenőrizetlen, illegális és tömeges migráció középtávú és hosszútávú veszélyei azonban már utódaink életéről és jövőjéről szólnak. Ez az ő történetük. Ne rontsuk el!

Maradok őszinte tisztelettel,

Prof. Dr. Dezső Tamás

a Migrációellenes Digitális Polgári Kör alapítója